Hacsek Gábor, aki húsz év kvízversenyzés után tért vissza a rejtvényfejtés világába

Házi gyermekorvos Budapesten, emellett színháztudomány szakos bölcsész, színházi kritikákat ír, idén pedig első könyve is megjelent. Kvízversenyzésben évekig a magyar Európa-bajnoki válogatott meghatározó tagja volt, ezenkívül tévéműsorokban szerepel civil politikai elemzőként. Mostanában pedig egyre többet fejt rejtvényt is.

Gábor már gyerekkorától szeretett keresztrejtvényeket fejteni, amit részben apai örökségnek is tart. Ebben az időszakban jelent meg ugyanis a Fülesben az első olasz rejtvény Diplomamunka néven, amelyet mérnök édesapja két napig fejtett. A rejtvényábrát vastag kartonlapra rajzolta ki, és egy bizonytalan zárt betű miatt a megfejtést két példányban is beküldte. Jól megérdemelt jutalomként így két oklevelet is kapott.

A rejtvényfejtés iránti érdeklődésében azonban nemcsak az édesapja, hanem öccse, Tamás eredményei is fontos szerepet játszottak. Amíg Tamás versenyzett, mester kategóriában országos összesítésben minden évben az élmezőnyben végzett. Egy alkalommal még a Top 12 versenyt is megnyerte, amelyre az előző év 12 legjobb mester kategóriájú versenyzője kap meghívást, valamint a Rejtvényfejtők Országos Egyesületének is elnökségi tagja volt.

De vajon hogy lehet, hogy Gábor a családi hagyományok ellenére csak több évtizedes kihagyás után tért vissza a rendszeres versenyzéshez?

Egyszer, életében először és sokáig utoljára, elment Tamással egy rejtvényfejtő versenyre. Gábor lánya kezdőként indult, Gábor haladóként, Tamás párja, Ági mesterjelöltként, Tamás pedig a mester kategóriában. Mindannyian az ötödik-hatodik hely környékén végeztek a saját kategóriájukban.

A verseny után elmentek ebédelni Gábor édesanyjához.

„Anyukám engem nagyon leszidott, hogy most ugyanazt akarom csinálni a rejtvényfejtéssel is, mint pár évvel azelőtt a kvízzel?”

Az anyai aggodalom előzménye az volt, hogy Gábor korábban a kvízbe is az öccse után kapcsolódott be, amit aztán Tamás emiatt abbahagyott. Gábor pedig komolyan vette édesanyjuk aggályait.

„Na most ezek után soha többet a lábamat be nem tettem rejtvényfejtő versenyre. Tartottam magam ehhez, amit ő kért tőlem, nemhogy az ő halála után, hanem még öcsém halála után is. Tehát ha nincs a Viola-kupa, akkor én soha életemben nem mentem volna egyetlen rejtvényfejtő versenyre sem.”

A Viola-kupa azonban hosszú idő után újra ajtót nyitott Gábor számára a rejtvényfejtés világába. Családjával együtt már az első alkalommal meghívást kaptak a rendezvényre, amelynek keretében – abban az évben, ahogy azóta is rendszeresen – a Hacsek Tamás emlékversenyt is megrendezték. Az emlékversenyen minden évben a Tamás által kitalált titkosírásfejtés típusú rejtvény várja a versenyzőket.

„Óhatatlan volt, hogy bekerüljünk a Viola-kupa kultúrájába, de abban az első évben nem indultam még el a versenyen, csak hobbiból megfejtettem egy-két rejtvényt. A második évtől gondoltam, hogy ha már ott vagyunk, akkor benevezek.”

A családi történetek között akad egy korábbi kapcsolódás is a Viola névhez: Gábor általános iskolai énektanárnője Viola Edit volt. Ő szervezett iskolai kórust, és később meghívta Gábort egy nagyon nívós kórusba is. Gábornak oda nem volt kedve elmenni, a gimnáziumi énektanár viszont beszervezte az öccsét. Tamás ezután tizenhat évig énekelt a Budapesti Ifjúsági Kórusban, amelynek egyik szólamvezetője éppen Viola Edit volt. A Viola név tehát már jóval a rejtvényfejtő verseny előtt is jelen volt a család történetében – csak akkor még egészen más formában.

A Viola-kupát családias, kellemes hangulatú rendezvénynek tartja, ahol nemcsak rejtvényfejtésre van lehetőség, hanem különféle sportokra és szellemi tevékenységekre is. A kvízekben pedig nemcsak játékosként, hanem kérdésíróként vagy kérdezőként is részt tud venni – és közben egyre több barátra tesz szert.

Az idei kategóriagyőzelme után Gábor egyszerre volt nagyon boldog és nagyon szomorú. A mesterjelölt kategóriában az előző évben negyedik helyezést ért el, és az azt megelőző évben Kövesdiné Lám Zsuzsi is az élmezőnyben végzett. Idén azonban Zsuzsi már nem lehetett ott a versenyen, Gábor pedig úgy érezte, hogy ha még most is ott lehetett volna, talán az idei végeredmény is másképp alakul.

Gábor a mai napig is inkább kvízjátékosnak tartja magát, mint rejtvényfejtőnek – ami nem is csoda, hiszen a kvízben már több mint húsz éve játszik, és sok évig volt az Európa-bajnokságra menő magyar válogatottnak a kapitánya is. Nagy előnynek tartja azonban a kvízek során megszerzett lexikális tudást, és ezt próbálja egy kicsit a rejtvényfejtésbe is átültetni.

Mostanában, ha csak pár perc szabadideje is van, elővesz egy rejtvényt – jellemzően olaszt, amit 10-12 perc alatt meg tud fejteni. A kevert olasszal vagy a kevert újraszerkesztéssel már jobban meggyűlik a baja. Mindig örül viszont az olyan rejtvényeknek, amelyeket készítőjük különleges ötletekkel tesz érdekesebbé. Emlékezetes számára például egy korábbi Viola-kupa során fejtett Repülős sziget nevű rejtvény, amelynek helyes megfejtése esetén egy repülőgépnek a sziluettje rajzolódott ki a szigetből.

A siófoki mesterjelölt kategóriagyőzelme után pedig nem kellett sokat várnia az újabb jó eredményre.

„Ezen a Viola-kupa győzelmen annyira fellelkesedtem, hogy akkor elhatároztam, hogy fogok járni rendszeresen az idei évben a többi versenyre is. Ahogy vége lett hétfőn a Viola-kupának, szombaton volt a székesfehérvári verseny, oda átmentem még Siófokról, és azt is megnyertem.”

A székesfehérvári győzelem az országos rejtvényfejtő versenyen Gábort legalább annyira meglepte, mint a siófoki siker a Viola-kupán. Így egyetlen hét alatt két kupával is gazdagodott: a kvízes kupái Budapesten, a rejtvényfejtős trófeái pedig Siófokon kaptak helyet. A két egymást követő győzelem pedig nemcsak szép eredményt jelentett, hanem új lendületet is adott a folytatáshoz.